Ózon a természetben
Ózon (vegyjele O₃) a felső légréteg egyik természetes alkotója és ott a napsugárzás hatására három oxigénatom összekapcsolódásával egy ózonmolekulává alakul. Az ózon instabil, ezért rövid időn belül újra dimer oxigénné bomlik.
Földünk atmoszférájában védi bolygónk minden élő formációját a túl erős UV-sugárzástól. A talajközeli ózon viszont az emberre agresszív ingerlő hatású gázként hat és a külső levegőben intenzív napsugárzás mellett fotokémiai szmogreakciók hatására keletkezik.
A szaga 40 µg/m³ ózon-koncentrációtól erősen szúrós, sőt akár a klórhoz hasonló hatású lehet magas koncentrációban. Ilyen esetben fennáll egészségkárosodás veszélye, például a nyálkahártya irritációja miatt a nyakban, torokban és hörgőkben vagy akár könnyezési inger, köhögés és fejfájás formájában.
Az ózon egészségi kockázatai miatt ajánlott – az előírt határértékek betartásának ellenőrzéséhez is – egy már alacsony küszöbértéken precíz ózonmérő műszer használata.
Ózon ipari és kisipari használata
Az ózon igen erős oxidálószer és a világ második legerősebb fertőtlenítőszere. Ezért nagy berendezésekben műszakilag előállított ózont előszeretettel használják ivóvíz előkészítéséhez, csírátlanításhoz és uszodai fürdővíz előkészítéséhez, vízelőkészítéshez az élelmiszer- és italiparban vagy hűtő- és folyamatvíz kezelésénél.
De ózont használnak például papír vagy textil fehérítéséhez is. Ózon keletkezhet továbbá UV-fény szárítási folyamatokhoz történő ipari felhasználása során.
Erre specializálódott szolgáltató vállalatok mobil ózongenerátorokat használnak szagmegszüntetéshez tűzkárok vagy vízkárok után és akár dohányzók autóiban a kellemetlen szagok semlegesítésére vagy használt járművek előkészítésének keretében.
Az ózontermelés minden környezetében az ózonmérő műszer megbízható ellenőrző műszerként használható a munkahelyen betartott ózonhatárértékek biztosításához.
Ózonhatárértékek figyelembe vétele
Mivel az ózon nemcsak egy fontos gáz ipari alkalmazásokhoz, hanem egyben oxidatív ingerlő hatású gáz is, ami már alacsony koncentrációban káros a szemekre, orra, torokra és tüdőre, ezért itt a meghatározott határértékek mérésére és betartására különösen kell ügyelni.